Kocsis Angéla, magyar-lengyel szakos bölcsész, közösségfejlesztő, női szabó és kézműves játszóházvezető.
Varrni, kötni, horgolni, zoknit stoppolni gyerekkoromban nagymamámtól tanultam, mindig is érdekelt a kézimunka, a kézművesség.
A környezetvédelem, a hulladékcsökkentés szerves része az életemnek.
Egy civil szervezet vezetőjeként több, mint egy évtizede szervezek közösségi programokat, gyerek- és felnőtt foglalkozásokat, táborokat. Néptáncos vagyok, pár éve szoknyavarrásba kezdtem, jelenleg már női szabóként folytatom.
…és mindebből lett a Kétfecske.
Bővebben:
2007 óta alapítója és elnöke vagyok a MIHE Mosonszolnoki Ifjúságért Hagyományőrző Egyesületnek, mellyel már több 100 közösségi rendezvényt valósítottunk meg.
Hobbim a néptánc, melynek kapcsán autodidakta módon kezdtem el varrni magamnak, majd társaimnak népviseleteket.
2 éve női szabó szakmát szereztem. Azóta készítettem már több menyasszonyi ruhát, alkalmi ruhákat, de az igazi nagy kihívást számomra a nulla hulladékos, újrahasznosított ruhák jelentik. Ezzel a témával még kevesen foglalkoznak az országban, viszont a környezetünk szempontjából nagyon fontos, hiszen a ruhaipar az egyik legszennyezőbb és legpazarlóbb iparág a világon.
A zöld gondolkodás egyik alapja a tudatos nyersanyaghasználat. Az általam is alkalmazott retextil technológia a textil-újrahasznosítás egy speciális módja, a pécsi Retextil Műhely fejlesztése, melyet az alapító-művészeti vezetőtől Thiesz Angélától sajátítottam el.
Az első retextil élményem során közösségi projektként, 60 ember részvételével elkészítettük a Faluszőnyeget, Mosonszolnok 12 m²-es térképét használt ruhákból. Ezt 2018-ban kiállították a RugArtFest Kortárs Szőnyegtervezők Fesztiválján Budapesten.
2016-ban kifejlesztettem egy új módszert, a varrott retextilt, amellyel a maradék, legrövidebb fötrött szálak is felhasználhatók. Kézműves játszóházvezető tanulmányaim összegzéseképp “Retextil minden korosztálynak – Textil-újrahasznosítás játszóházban -” címmel szakdolgozatban foglaltam össze a témát, felépítve vele egy folyamatos foglalkozássorozatot, mely egy hosszú távú szakkör tematikájának felel meg.
A retextil a textil újrahasznosítás egy speciális formája. Lényege, hogy a használt ruhákat felvágjuk minél hosszabb szállá, melyből különböző egyszerű, ősi technikákkal (horgolás, kötés, fötrés, szövés, fonás, hurkolás, varrás, csomózás, makramé, stb.) készíthetünk ékszereket, kosarakat, táskákat, szőnyegeket, ülőbútorokat, egyéb lakberendezési tárgyakat, installációkat. Így tulajdonképpen bármilyen ruhahulladékot újrahasznosíthatunk, kreatív, egyedi tárgyat készíthetünk, ezzel is csökkentve a szeméthegyeket.
A Bohém Tanya Közösségi Műhely és a retextil módszer gondolatiságában fontos szerepe van a környezetvédelemnek, a közösségnek, az alkotásnak.
A mai kor embere, főleg a fiatalok számára ez kiemelten fontos. Foglalkozásaimmal szeretném őket “kihúzni” az online térből, valódi együttlétet, valódi beszélgetéseket kínálok. Célom megtapasztaltatni a játék, az alkotás, a két kézzel végzett munka örömét; azt, hogy a világ nem gombnyomásra működik, azt az örömöt, hogy hasznos, amit csinálok, hogy van értelme és kézzel fogható eredménye a munkámnak, ezáltal a létemnek. Hogy nemcsak egy nagy gépezet apró csavarja vagyok, hanem hatással lehetek a világra. Mindezek mellett művészetterápiás jellegű foglalkozásaim természetesen fejlesztik a finommotorikus mozgásokat, az esztétikumot, a kézügyességet, türelmet, figyelmet, koncentrációt. Formálják a résztvevők fogyasztói attitűdjét, környezeti szemléletét, vásárlási szokásait, és még lehetne hosszan folytatni…
Az aktuális programkínálat oldala még szerkesztés alatt áll, addig a blog oldalára kattintva értesülhetsz az új eseményekről.
© Minden jog fenntartva
